A vágy

Lucy Kirkwood 2016-os színdarabja humorral és élettel telin mesél három hatvan év körüli ember, egy házaspár és régi kolléganőjük váratlan fordulatot vevő találkozásáról. A szülők és a nagyszülők generációjáról beszél, de a gyermekekért emel szót, a sokasodó környezeti katasztrófák korában feltéve a kérdést: milyen világot hagyunk örökrészül nekik?

Forrásunk a kortárs magyar költészet. Formánk a kötetlenség. Nem adózunk különös tisztelettel a felkent lírának, sokkal inkább kitereljük a verslábakat a templom elé. Szállóigék és fülbemászó dallamok kelnek útra és hirdetik, hogy a költészet ma sem egy szűk, intellektuális réteg hobbija, hanem számtalan formában velünk van.

Bergman kevéssé ismert önéletrajzi ihletésű drámája egyfelől egy szerelmi háromszög kialakulását, a megcsalás okait, lelki terheit, egy család szétesését ábrázolja közelnézetből, ugyanakkor egy idősödő művészember története is, akinek az írás eszközként szolgál, hogy szembenézzen a múlt árnyaival, elszámoljon saját döntéseivel és azok következményeivel.