A vége

Tena Štivičić kortárs horvát drámaíró 3tél című díjnyertes darabja igazi kelet-közép-európai történetet mutat be. Három idősíkon keresztül – 1945-ben, 1990-ben és 2011-ben – tárul fel a Kos-család több generációjának története, hogy e régi ház privát tereit miképpen töltik meg élettel, szeretettel és fájdalommal.

A Nem beszélve arról, hogy… az alkotói függetlenségről, a művészi személyességről, a szabad alkotásról és a független területen való működés nehézségeiről is beszél, egy párhuzamos szálon futó történeten keresztül. Egy független filmes rendezőnőt megihlet pár futólag elkapott mondat egy Laura nevű nőről, aki kitört az addigi életéből és egy határozott döntéstől vezérelve eltűnt.

Bergman kevéssé ismert önéletrajzi ihletésű drámája egyfelől egy szerelmi háromszög kialakulását, a megcsalás okait, lelki terheit, egy család szétesését ábrázolja közelnézetből, ugyanakkor egy idősödő művészember története is, akinek az írás eszközként szolgál, hogy szembenézzen a múlt árnyaival, elszámoljon saját döntéseivel és azok következményeivel.