Én, Iphigénia

Jonghje egy látszólag teljesen átlagos nő átlagos életét éli. Férj, munka, háztartás. Házimunka és házastársi kötelességek. Egy éjjel azonban álmodik valamit, ami miatt nem képes többé aludni. Hogy elűzze a bűntudatot, ami a gyomrába költözött, megtagadja a húsevést. Nem hord melltartót, szavai megritkulnak, csendjei összesűrűsödnek.

1985, Amerika. Egy világ és gyermekei. Tony Kushner 1991-ben írt, mára klasszikussá vált Pulitzer-díjas amerikai eposzának szereplői egy széttagolódott és összeomlással fenyegető világban, a kétélű szabadságeszményt hirdető reagani Amerikában szeretik és elhagyják, kerülik és mégis lépten-nyomon megtalálják egymást – és vele a személyes és társadalmi megváltás reményét.

Székely Csaba drámaíróként először 2011-ben, a POSZT Nyílt Fórum programjában tűnt fel, ahol Bányavirág című színdarabjáért a Színházi Dramaturgok Céhe neki ítélte oda a Vilmos-díjat. Pályája azóta töretlenül ível felfelé. Darabjait számos magyar színház bemutatta, ő pedig háromszor nyerte el a Színikritikusok díját a legjobb új magyar drámáért.